EGY ÉV A KERTBEN

Kertészkedésem első három évében a bokrok tövébe, elé ültetgettem a hagymás és egynyári virágokat. Aztán be kellett látnom, hogy egyrészt elég szűk helyük van, és kicsit kiszámíthatatlan, hogy az adott évbe mekkorát nő felettük a bokor, másrészt Cseresznye kutyának nem lehet megmagyarázni, hogy ne tapossa el őket. Így jött a kiemelt ágyás ötlete. A régi háztulajdonosoktól szép, nagy lebetonozott felületet örököltünk, amit kihasználni nem tudtunk, viszont felverni szép munka volt. Hogy csökkentsük a felverendő beton felületét, a kerítés felőli részére kiemelt ágyást terveztem, ahol a fűszernövénykék és a virágok kedvükre viríthatnak. A lebontott sufnikból maradt régi téglákból apósom és férjem nagyon szép építményt falazott, és azt a "pár" talicska földet sem volt nagy munka beletölteni:) Az ötlet már az első évben bevált: nagyon szép virágok nyíltak közel a teraszunkhoz, és sem ültetéskor, sem gazoláskor nem kellett sokat görnyedezni. Még - a tavaly nyáron - alig egy éves Domosnak sem: 

Igazi tavaszköszöntők a hóvirágok és a krókuszok. Nekem az a mániám, hogy ezek a kis szines foltok a gyepen mutatnak a legjobban. Ehhez persze két dolog kell, szép gyep és rengeteg virághagyma. A mi kertünkben sajnos az elmúlt évek (kiskutya, építkezés, átültetések, tereprendezések) sajnos rendesen tönkretették a gyepet. Ennek ellenére eddig kb 50-60 virághagymát dugdostam el a fű közé. Idén még nem volt látványos eredménye. A kopasz fűfoltokat nem dobta fel az a pár elszórt virág, ami előbújt, de reményekedem, hogy évek múlva lesz szép gyep és a sok sarjhagyma igazi virágtengert fog rá varázsolni. Azért 10-20 virágocska idén is köszöntötte a tavaszt, bár a legtöbb egy napig sem bírta, hiszen Cseresznyének és az ikreknek nehéz elmagyarázni, hogy vigyázzanak a kis virágokra labdázás közben.

Itt a tavasz! Ma már érezni a levegőben is. Hétvégén már nem bírtuk ki és neki is álltunk kertészkedni. Első körben a kiemelt virágágyásról szedtem le a leveleket, amit téli hőszigetelésnek kaptak a törperózsáim. A levelek alól kibukkantak a tulipánok kicsi rügykezdeményei. Aztán nekiálltunk metszenni a bokrokat. A babérmeggyetet, ami a szomszéd felől biztosítja a takarást kicsit visszametszettük. A csipkebogyó öreg hajtásait levágtuk, így praktikusan ülve lehetett leszedni a csipkebogyót róla. Sajnos azonban kicsit elkéstünk a csipkebogyó szedéssel, nagyon kevés egészséges maradt. Tavaly februárban sikerült leszedni a bogyókat és lett is belőle 3 üveg hecsedli lekvár, ami az egyik legfinomabb a világon. Idén februárban a csipkebogyó alatt méteres hóbucka volt, így most csak teának való bogyók maradtak:(

Nagy ledülettel megmetszettem még a nyáron virágzó cserjéket: a mályvabokrokat, a jezsáment, a nyári orgonát, hátra van még a kékszakáll.

Most már csak valamit kellene kezdeni a rengeteg levágott ággal. Lehet, hogy el kellene égetni?

A kertünk egyik főszereplője az idén négy éves korba lépő fekete labrador kutyusunk: Cseresznye. Mióta ide költöztünk vele együtt próbáljuk alakítgatni a kertet. A számlájára írható számos bokor és az előkert füvének kinyírása is. Tavaly már érett korba lépett (vagy a növények lettek nagyobbak), ezért csak a kutyapisimagasságba lévő leégett levelek árulkodnak ittlétéről. Azért gondolom, lesz még pár növény ami áldozatul esik neki.

 Első nyár:

A nagyfiú:

2008. szeptemberben született Benedek és Domonkos. Tavaly még csak négykézlábaztak a kertben, de idén már valószínűleg aktívan kiveszik részüket a kertészkedésben, illetve a növények letarolásában (a hóvirágokkal kezdték).