EGY ÉV A KERTBEN

Nagyon vicces, hogy így június utolsó hetében rácsodálkozik az ember, hogy tényleg, nyár van. Az elmúlt egy hónapban a rengeteg eső egészen elvette a kedvem az írástól, pedig a bokrok virágba borultak, majd elhervadtak, a virágok kinyíltak és elvirágoztak. Most megpróbálom lejegyezni, mi minden történt a kertben.

 Előszőr is virágba borultak a gyöngyvessző (Spiraea vanhouttei) bokrok. Első körben 6 bokor volt egymás mellett, a hátsó kerítésnél, hogy tavasszal fehér virágfallal érjen véget a kert. Aztán a ház bővítésével sikeresen hátra települt a szerszámos kamra, kocsibeálló, így a bokrok egy része áttelepült oldalra, ráadásul egyesével. Így sajnos annyira nem érvényesül a gyöngyvessző, mert bár nagyon szeretem a kicsit fehér gömbvirágaikat, igazi díszítő értékét nagy tömegben adja.

A másik nyár elején virágzó bokrunk a rózsalonc (Weigela florida). Bevallom, ez a növény azok egyike, amely nagyon nem maradt meg iskolai tanulmányaimból. A kertbe is csak úgy került, hogy egyik növényvásárló körutamon nem találtam japánbirset, és a férjecském rábökött erre a bokorra, hogy ez is jól néz ki. Így megvettük, elültettük. Ennek már három éve. Azóta szegényt kicsit lenyírtuk egyszer fűnyíróval, meg a kutyus is megtépázta, szóval nem volt túl jó sora.

Éppen ezért három éve egyetlen virágot sem hozott és közbern jól elfelejtettem, hogy mi is ő valójában. Már nagyon bosszankodtam, mert igazából egyedülálló cserjének lenne mutatós, az én bokorsoromban valahogy a csüngő ágak csak gondot okoztak, és egyáltalán semmi szépet nem mutatott, se virág, se szép levél, vagy legalább télre valami színes vessző. De idén - láss csodát! - meghozta első virágait, rögtön könnyen meghatároztam, és meg is dícsértem. Remélem, most már helyreáll a béke köztünk, és jövőre rengeteg illatos rózsaszín virágokkal ajándékoz meg minket.

Aztán virágba borultak a futók a falon. Kedvencem a lonc (sajnos a fajtát nem tudom, pedig jó lenne, hiszen nagyon sok változata van), ami annak ellenére, hogy két évig dézsás növényként tartottam, évek óta hihetetlen virágtömeggel ajándékoz meg tavasztól őszig. A legjobb pedig, hogy mikor lemegy a nap, illatfelhőbe burkolja a teraszunkat.

Ez pedig az idei telepítésű clematis.

És befejezésül itt van pár kép a buja kiemelt ágyásunkról, ahol mostanában, borzaskata, levendula, rózsa, törökszegfű, ligetszépe, madársóska és sarkantyúka virágzik. A zöld hátteret pedig a rozmaring, zsálya, oregánó, citromfű és menta adja, amiket lelkesen használok evéshez-iváshoz.

Ezen képen van egy szép rózsaszín virág, ami valami hagymás lesz, és azt hittem, hogy a tavasszal ültetettek egyike, de nem találtam meg a feljegyzéseim között, mi lehet ez. Ha valaki felismeri, kérem szóljon (bár tudom, nem túl jó a kép).

Sajnos nagyon régen sikerült blogbejegyzést írnom. Az oka egyrészt a lustaság, de főleg a botrányos időjárás. Mikor múlt héten kisütött a nap, már gondoltam arra, hogy előkapom a fényképezőgépet, hogy megörökítsem az újabb virágokat, de aztán megint beborult, és azóta is esik. Remélem, a hétvégén végre eljön a nyár, és fotózhatok.

Az eső átka pedig a rengeteg csiga, gomba, tetű. Most már ott tartok, hogy percenként öt csigát találok a kertben, és akkor ott a dilemma, hogy mit kezdjek velük. Alapjában véve szerintem a csiga vicces állat, és egészen szerettem őket, amíg fel nem fedeztem, hogy megzabálják az egész kertemet. A krizantémoknak és a dáliáknak már annyi, de nekiestek az árnyliliomjaimnak is. Ez már vért kíván! Sajnos a legjobb csigapusztító egy süni lenne, de Cseresznye miatt a mi kertünkben süni nem lakhat, mert az egész éjszakás ugatást eredményezne. (Elég idegesítő is a süni motoszkálása a bokrok alatt, főleg ha éjjel érsz haza és úgy tűnik, hogy valaki ólálkodik a hátad mögött.) Süni hiányában a kerti tavunkban lakó teknős eszi a csigákat (teknősről, és kerti tóról még írok majd), ám elég kicsi a befogadóképessége. Marad a szomszédba átdobálás, micsoda szégyen!, illetve a zöldhulladékba elrejtés, amit hetente egyszer elvisznek a ház elől. Bulizzanak a csigák a komposztáló telepen.

A tetvek pedig ősellenségeim. Legjobb ellenszer ellenük a katica, de a katicák esőben nem repülnek. Ilyenkor marad a metszés és a tetűírtó permetezés. Egy sem nyújt tökéletes megoldást. A tetvek egyébkén csak speckó növényekre járnak rá, de azokra tömegestül, ilyen a gyöngyvessző, jezsámen, mályvacserje, rózsa. Néha elgondolkozom, hogy bármennyire is szépek ezek a bokrok, az állandó harc a tetvekkel megkeseríti tartásukat.

Harangláb, amit tavaly kaptam az unokatesómtól:

Madársóska (Oxalis), amelynek hagymácskáit, pár hete dugdostam el a kiemelt ágyásba. Már ki is bújtak:

Mi lehet ez? Valami tavaszi hagymás, de nem tudom mit ültettem. Nárciszok már elnyíltak, a tulipánnak nem ilyen kis kerek a bimbója. Remélem pár nap múlva kiderül.

Egy hét alatt kiderült a titok, azért a megfejtést még nem árulom el, bár így már elég könnyű:

Olyan gyorsan nyílnak a virágok ilyenkor tavasszal, hogy alig lehe követni. Összeszedtem egy csokorra valót az elmúlt két hétből:

Sárgák:

Zergevirág (Doronicum)

Waldstein pimpó

Kékek:

Harangláb (Aquilegia)

Gyöngyike (Muscari)

Lángvirágok (Phlox) több színben a kiemelt ágyásban:

Tulipánerdő:

Kökörcsin (Pulsatilla)

Iszalag (Clematis) fut a falon:

Sok kedvenc bokrom van. Mindegyik máskor virágzik, máskor díszít, ezért a kerítés melletti bokorsor egész kis gyűjteményes kertként alakult ki. Első körben a sok kedvencből nem is sikerült mindent elültetnem, de aztán egy-egy cserje mégsem bírta nálunk, így lecseréltem őket másra. Ilyen volt például a fehér som bokrom, aminek nagyon szeretem a téli vörös ágait, és bár tanulmányaimból úgy emlékeztem, nagyon strapabiró, már kettő is kihalt az elmúlt években (igaz az egyiket - azt hiszem - Cseresznye intézte el.). Nos, helyettük került tavaly a kertbe két japánbirs, amelyek ilyentájt hozzák gyönyörű vöröses virágaikat, ám idén még csak egy kis virág volt rajtuk, az sem túl látványos helyen:

 

A hétvégi programunk a gyerekek homokozójának megépítése volt. Szerencsésen találtunk maradék faanyagokat és pikk-pakk összeraktuk a kétszemélyes homokozót. Tulajdonosaik rögtön birtokba is vették:

 

 

 

Ma egész nap esett. Ez egy ikres anyukának elég megterhelő napot jelent, a srácok szinte tomboltak, hogy nem megyünk sétálni. De az egész napos eső egy kertésznek szuper jó hír, főleg ha előtte elvetette a magokat. Nekünk sikerült elvetni a fűmagot és egy csomó virágmagot, ezért örültem az esőnek. Most már csak figyelni kell, hogyan bújnak elő a földből a hajtások. Sikerült annyi magot és virághagymát beszereznem, hogy már alig fért a kiemelt ágyásba, reményeim szerint egész nyáron virágözön lesz a terasz mellett. Íme a lista, már csak azért is, hogy ne felejtsem el milyen virágokat kell várni:

Nyári hagymások:

Kardvirág (Gladiolus),

Madársóska (Oxalis),

Cigányvirág (Sparaxis tricolor)

Egynyáriak: csak úgy zacskóból szétszórva a magocskákat, elég jó százalékban szoktak kikelni és egy zacskó csak 50-60 Ft, ezért is sokallok be mindig:)

Sarkantyúka (Tropaeolum majus)

Kis büdöske (Tagetes patula )

Csillagos dorottyavirág

Kék len

Kaliforniai mák (Eschscholtzia californica)

Egynyári sóvirág (Limonium Sinautum)

Törpe rézvirág (Zinnia elegans)

És ami már a tó mellé került, mert remélem magas lesz:

Kúpvirág (Rudbeckia hirta)

Tűzvirág (Tithonia rotundifólia), ezt már pár éve vetettem és akkor csodájára járt mindenki, a 100 cm-re növő virág nálunk elérte a két métert is. Íme (narancssárga virágok):

Virágba borult a kert.

Chionodoxa (hófény) kicsi hagymások a kiemelt ágyásban.

Sárga nárcisz kék hófénnyel.

Caltha palustris (mocsári gólyahír) tavacskánk ékessége.

Aranyvessző (Forsythia) ami tapasztalatom szerint lassan nő (sajnos).

Az egyik kedvencem a boglárkacserje (Kerria japonica)

Árvácskák (Viola)

Nefelejcs szüleim kertjéből telepítve.

Kihasználva a szép időt, gyorsan elültettem pár virágot. Először is a virágládákba vettem szép egynyáriakat, árvácskát és szászorszépet. Az egyik ládába csak két tő kellett, mert a tavaly ősszel ültetett árvácskák legnagyobb meglepetésemre átvészelték a telet, és gyönyörűen kihajtottak. A piacon vettem még papucsvirágot (képen papírdobozban) is, de ezeknek még új balkonládát is be kell szereznem. Elvetettük a fűmagot is a kihalt fűfoltokba, ezért jól jött a tegnap-tegnapelőtti eső - legalább volt miért örülnünk neki. 

 

Kertészkedésem első három évében a bokrok tövébe, elé ültetgettem a hagymás és egynyári virágokat. Aztán be kellett látnom, hogy egyrészt elég szűk helyük van, és kicsit kiszámíthatatlan, hogy az adott évbe mekkorát nő felettük a bokor, másrészt Cseresznye kutyának nem lehet megmagyarázni, hogy ne tapossa el őket. Így jött a kiemelt ágyás ötlete. A régi háztulajdonosoktól szép, nagy lebetonozott felületet örököltünk, amit kihasználni nem tudtunk, viszont felverni szép munka volt. Hogy csökkentsük a felverendő beton felületét, a kerítés felőli részére kiemelt ágyást terveztem, ahol a fűszernövénykék és a virágok kedvükre viríthatnak. A lebontott sufnikból maradt régi téglákból apósom és férjem nagyon szép építményt falazott, és azt a "pár" talicska földet sem volt nagy munka beletölteni:) Az ötlet már az első évben bevált: nagyon szép virágok nyíltak közel a teraszunkhoz, és sem ültetéskor, sem gazoláskor nem kellett sokat görnyedezni. Még - a tavaly nyáron - alig egy éves Domosnak sem: 

Igazi tavaszköszöntők a hóvirágok és a krókuszok. Nekem az a mániám, hogy ezek a kis szines foltok a gyepen mutatnak a legjobban. Ehhez persze két dolog kell, szép gyep és rengeteg virághagyma. A mi kertünkben sajnos az elmúlt évek (kiskutya, építkezés, átültetések, tereprendezések) sajnos rendesen tönkretették a gyepet. Ennek ellenére eddig kb 50-60 virághagymát dugdostam el a fű közé. Idén még nem volt látványos eredménye. A kopasz fűfoltokat nem dobta fel az a pár elszórt virág, ami előbújt, de reményekedem, hogy évek múlva lesz szép gyep és a sok sarjhagyma igazi virágtengert fog rá varázsolni. Azért 10-20 virágocska idén is köszöntötte a tavaszt, bár a legtöbb egy napig sem bírta, hiszen Cseresznyének és az ikreknek nehéz elmagyarázni, hogy vigyázzanak a kis virágokra labdázás közben.

Itt a tavasz! Ma már érezni a levegőben is. Hétvégén már nem bírtuk ki és neki is álltunk kertészkedni. Első körben a kiemelt virágágyásról szedtem le a leveleket, amit téli hőszigetelésnek kaptak a törperózsáim. A levelek alól kibukkantak a tulipánok kicsi rügykezdeményei. Aztán nekiálltunk metszenni a bokrokat. A babérmeggyetet, ami a szomszéd felől biztosítja a takarást kicsit visszametszettük. A csipkebogyó öreg hajtásait levágtuk, így praktikusan ülve lehetett leszedni a csipkebogyót róla. Sajnos azonban kicsit elkéstünk a csipkebogyó szedéssel, nagyon kevés egészséges maradt. Tavaly februárban sikerült leszedni a bogyókat és lett is belőle 3 üveg hecsedli lekvár, ami az egyik legfinomabb a világon. Idén februárban a csipkebogyó alatt méteres hóbucka volt, így most csak teának való bogyók maradtak:(

Nagy ledülettel megmetszettem még a nyáron virágzó cserjéket: a mályvabokrokat, a jezsáment, a nyári orgonát, hátra van még a kékszakáll.

Most már csak valamit kellene kezdeni a rengeteg levágott ággal. Lehet, hogy el kellene égetni?

A kertünk egyik főszereplője az idén négy éves korba lépő fekete labrador kutyusunk: Cseresznye. Mióta ide költöztünk vele együtt próbáljuk alakítgatni a kertet. A számlájára írható számos bokor és az előkert füvének kinyírása is. Tavaly már érett korba lépett (vagy a növények lettek nagyobbak), ezért csak a kutyapisimagasságba lévő leégett levelek árulkodnak ittlétéről. Azért gondolom, lesz még pár növény ami áldozatul esik neki.

 Első nyár:

A nagyfiú:

2008. szeptemberben született Benedek és Domonkos. Tavaly még csak négykézlábaztak a kertben, de idén már valószínűleg aktívan kiveszik részüket a kertészkedésben, illetve a növények letarolásában (a hóvirágokkal kezdték).

Miért is kell nekem blogot indítani? Bevallom ez az első ilyen próbálkozásom. Nem is gondoltam, hogy valaha lesz olyan fontos mondanivalóm ami felkívánkozik a netre:). Aztán két dolog történt.

Egyrészt olvastam Petrik Adrien: A másik kert című könyvét, másrészt megszülettek az ikerfiaim. A könyv nagy hatással volt rám, sok olyan gondolatot találtam benne, ami azonos az én természethez és kerthez kötödő viszonyommal. A fiaim pedig tavaly még csak karonülő csecsemők voltak, de már így is sokat sétáltam velük a kertünkben nap-nap után mutattam be nekik a növényeket, állatokat, és még nekem is nagyon izgalmas volt figyelni, hogyan változnak a fák, bokrok, virágok. 

Terveim szerint idén is a kertünkben töltjük napjaink nagy részét, ezért gondoltam, megosztom másokkal is ezt az érdekes szemlélődést. Remélem sikerül.