Nagyon vicces, hogy így június utolsó hetében rácsodálkozik az ember, hogy tényleg, nyár van. Az elmúlt egy hónapban a rengeteg eső egészen elvette a kedvem az írástól, pedig a bokrok virágba borultak, majd elhervadtak, a virágok kinyíltak és elvirágoztak. Most megpróbálom lejegyezni, mi minden történt a kertben.
Előszőr is virágba borultak a gyöngyvessző (Spiraea vanhouttei) bokrok. Első körben 6 bokor volt egymás mellett, a hátsó kerítésnél, hogy tavasszal fehér virágfallal érjen véget a kert. Aztán a ház bővítésével sikeresen hátra települt a szerszámos kamra, kocsibeálló, így a bokrok egy része áttelepült oldalra, ráadásul egyesével. Így sajnos annyira nem érvényesül a gyöngyvessző, mert bár nagyon szeretem a kicsit fehér gömbvirágaikat, igazi díszítő értékét nagy tömegben adja.
A másik nyár elején virágzó bokrunk a rózsalonc (Weigela florida). Bevallom, ez a növény azok egyike, amely nagyon nem maradt meg iskolai tanulmányaimból. A kertbe is csak úgy került, hogy egyik növényvásárló körutamon nem találtam japánbirset, és a férjecském rábökött erre a bokorra, hogy ez is jól néz ki. Így megvettük, elültettük. Ennek már három éve. Azóta szegényt kicsit lenyírtuk egyszer fűnyíróval, meg a kutyus is megtépázta, szóval nem volt túl jó sora. 
Éppen ezért három éve egyetlen virágot sem hozott és közbern jól elfelejtettem, hogy mi is ő valójában. Már nagyon bosszankodtam, mert igazából egyedülálló cserjének lenne mutatós, az én bokorsoromban valahogy a csüngő ágak csak gondot okoztak, és egyáltalán semmi szépet nem mutatott, se virág, se szép levél, vagy legalább télre valami színes vessző. De idén - láss csodát! - meghozta első virágait, rögtön könnyen meghatároztam, és meg is dícsértem. Remélem, most már helyreáll a béke köztünk, és jövőre rengeteg illatos rózsaszín virágokkal ajándékoz meg minket.
Aztán virágba borultak a futók a falon. Kedvencem a lonc (sajnos a fajtát nem tudom, pedig jó lenne, hiszen nagyon sok változata van), ami annak ellenére, hogy két évig dézsás növényként tartottam, évek óta hihetetlen virágtömeggel ajándékoz meg tavasztól őszig. A legjobb pedig, hogy mikor lemegy a nap, illatfelhőbe burkolja a teraszunkat.
Ez pedig az idei telepítésű clematis.
És befejezésül itt van pár kép a buja kiemelt ágyásunkról, ahol mostanában, borzaskata, levendula, rózsa, törökszegfű, ligetszépe, madársóska és sarkantyúka virágzik. A zöld hátteret pedig a rozmaring, zsálya, oregánó, citromfű és menta adja, amiket lelkesen használok evéshez-iváshoz.
Ezen képen van egy szép rózsaszín virág, ami valami hagymás lesz, és azt hittem, hogy a tavasszal ültetettek egyike, de nem találtam meg a feljegyzéseim között, mi lehet ez. Ha valaki felismeri, kérem szóljon (bár tudom, nem túl jó a kép).
Utolsó kommentek