EGY ÉV A KERTBEN

Sajnos nagyon régen sikerült blogbejegyzést írnom. Az oka egyrészt a lustaság, de főleg a botrányos időjárás. Mikor múlt héten kisütött a nap, már gondoltam arra, hogy előkapom a fényképezőgépet, hogy megörökítsem az újabb virágokat, de aztán megint beborult, és azóta is esik. Remélem, a hétvégén végre eljön a nyár, és fotózhatok.

Az eső átka pedig a rengeteg csiga, gomba, tetű. Most már ott tartok, hogy percenként öt csigát találok a kertben, és akkor ott a dilemma, hogy mit kezdjek velük. Alapjában véve szerintem a csiga vicces állat, és egészen szerettem őket, amíg fel nem fedeztem, hogy megzabálják az egész kertemet. A krizantémoknak és a dáliáknak már annyi, de nekiestek az árnyliliomjaimnak is. Ez már vért kíván! Sajnos a legjobb csigapusztító egy süni lenne, de Cseresznye miatt a mi kertünkben süni nem lakhat, mert az egész éjszakás ugatást eredményezne. (Elég idegesítő is a süni motoszkálása a bokrok alatt, főleg ha éjjel érsz haza és úgy tűnik, hogy valaki ólálkodik a hátad mögött.) Süni hiányában a kerti tavunkban lakó teknős eszi a csigákat (teknősről, és kerti tóról még írok majd), ám elég kicsi a befogadóképessége. Marad a szomszédba átdobálás, micsoda szégyen!, illetve a zöldhulladékba elrejtés, amit hetente egyszer elvisznek a ház elől. Bulizzanak a csigák a komposztáló telepen.

A tetvek pedig ősellenségeim. Legjobb ellenszer ellenük a katica, de a katicák esőben nem repülnek. Ilyenkor marad a metszés és a tetűírtó permetezés. Egy sem nyújt tökéletes megoldást. A tetvek egyébkén csak speckó növényekre járnak rá, de azokra tömegestül, ilyen a gyöngyvessző, jezsámen, mályvacserje, rózsa. Néha elgondolkozom, hogy bármennyire is szépek ezek a bokrok, az állandó harc a tetvekkel megkeseríti tartásukat.

Sok kedvenc bokrom van. Mindegyik máskor virágzik, máskor díszít, ezért a kerítés melletti bokorsor egész kis gyűjteményes kertként alakult ki. Első körben a sok kedvencből nem is sikerült mindent elültetnem, de aztán egy-egy cserje mégsem bírta nálunk, így lecseréltem őket másra. Ilyen volt például a fehér som bokrom, aminek nagyon szeretem a téli vörös ágait, és bár tanulmányaimból úgy emlékeztem, nagyon strapabiró, már kettő is kihalt az elmúlt években (igaz az egyiket - azt hiszem - Cseresznye intézte el.). Nos, helyettük került tavaly a kertbe két japánbirs, amelyek ilyentájt hozzák gyönyörű vöröses virágaikat, ám idén még csak egy kis virág volt rajtuk, az sem túl látványos helyen:

 

Kihasználva a szép időt, gyorsan elültettem pár virágot. Először is a virágládákba vettem szép egynyáriakat, árvácskát és szászorszépet. Az egyik ládába csak két tő kellett, mert a tavaly ősszel ültetett árvácskák legnagyobb meglepetésemre átvészelték a telet, és gyönyörűen kihajtottak. A piacon vettem még papucsvirágot (képen papírdobozban) is, de ezeknek még új balkonládát is be kell szereznem. Elvetettük a fűmagot is a kihalt fűfoltokba, ezért jól jött a tegnap-tegnapelőtti eső - legalább volt miért örülnünk neki. 

 

Kertészkedésem első három évében a bokrok tövébe, elé ültetgettem a hagymás és egynyári virágokat. Aztán be kellett látnom, hogy egyrészt elég szűk helyük van, és kicsit kiszámíthatatlan, hogy az adott évbe mekkorát nő felettük a bokor, másrészt Cseresznye kutyának nem lehet megmagyarázni, hogy ne tapossa el őket. Így jött a kiemelt ágyás ötlete. A régi háztulajdonosoktól szép, nagy lebetonozott felületet örököltünk, amit kihasználni nem tudtunk, viszont felverni szép munka volt. Hogy csökkentsük a felverendő beton felületét, a kerítés felőli részére kiemelt ágyást terveztem, ahol a fűszernövénykék és a virágok kedvükre viríthatnak. A lebontott sufnikból maradt régi téglákból apósom és férjem nagyon szép építményt falazott, és azt a "pár" talicska földet sem volt nagy munka beletölteni:) Az ötlet már az első évben bevált: nagyon szép virágok nyíltak közel a teraszunkhoz, és sem ültetéskor, sem gazoláskor nem kellett sokat görnyedezni. Még - a tavaly nyáron - alig egy éves Domosnak sem: 

A kertünk egyik főszereplője az idén négy éves korba lépő fekete labrador kutyusunk: Cseresznye. Mióta ide költöztünk vele együtt próbáljuk alakítgatni a kertet. A számlájára írható számos bokor és az előkert füvének kinyírása is. Tavaly már érett korba lépett (vagy a növények lettek nagyobbak), ezért csak a kutyapisimagasságba lévő leégett levelek árulkodnak ittlétéről. Azért gondolom, lesz még pár növény ami áldozatul esik neki.

 Első nyár:

A nagyfiú: